Bizonyára minden keresztyén szülőnek megfordul a fejében, hogy hogyan tudná a legjobban betölteni szülői hivatásának fő feladatát: a hitre való nevelést, a mi Urunkkal, Jézus Krisztussal való élő kapcsolat kialakítását a gyermeküknél.

Tudjuk, a megtérés a Szentlélek munkája, Isten kegyelme, de nekünk is szükséges elkészíteni a táptalajt, elvégezni az alapozást gyermekünk lelkében. Ha keresztyénnek valljuk magunkat, és fontosnak tartjuk a keresztyén értékrend átadását, kiformálását a gyermekeinkben, akkor fontos ebben tudatosnak lennünk. Mert sok keresztyén, hívő szülő, akik valóban szeretik gyermekeiket, Istenről tanítják őket, és mindent megtesznek azért, hogy továbbadják hitüket, mégis kudarcot vallanak, és gyermekeik eltérnek a hittől.

Miért nehéz a hitre nevelés feladata? Elsősorban a saját hitelességünkben kereshetjük a választ. Hiteles keresztyének vagyunk otthon, a családban, a munkahelyünkön, a kapcsolatainkban, a gyülekezetünkben, a hobbinkban, a közlekedésben? Vagy amit teszünk, eltér attól, amit vallunk? Beszélünk-e a hitünkről, vagy azt inkább a vasárnapi iskolás tanítóra, a hitoktatóra bízzuk? Fontos az is, amit teszünk, ahogyan élünk, és az is, amit mondunk. Mert nem elegendő, ha eljárunk istentiszteletre, elvisszük a gyermekünket a vasárnapi iskolába, esetleg konfirmáltatjuk, ahhoz, hogy hitre jusson. Nemcsak a formát kell megadnunk, hanem meg kell töltenünk lelki tartalommal. Következésképpen, nem a vallásosság külső formáit kell átadni (szabályrendszert, szertartásokat, parancsokat, tiltásokat), nem csupán adatokat és hitbeli igazságokat, hanem tapasztalatot, élményt kell nyújtanunk, ami az Istenbe vetett hiten alapszik, és a vele való személyes kapcsolatból táplálkozik.

Milyen a mi kapcsolatunk a mi Urunkkal? Biztos vagy ingatag? Formális vagy bensőséges? Ezt érdemes kivizsgálnunk, mert hitünk, lelkiállapotunk, lényünk jó vagy rossz irányba viheti el gyermekeinket. Ha úgy tetszik, Isten útépítői vagyunk. Ki kell építenünk azt az utat, amelyen gyermekünk Isten felé haladhat. Ez az út azonban nem tükörsima és nyílegyenes. Hegyeken és völgyeken vezet át, és néhol szakadékok szakítják meg. Ezért lelki hidakra van szükség gyermekünk és Isten között, amelyek átvezetik a hit útjának szakadékai felett.

Milyen szakadékok akadályozhatják meg gyermekünket, hogy továbbhaladhasson az Isten felé vezető úton?

Az egyik legmélyebb szakadékot a bűn képezheti gyermekünk és Isten között. A bűn nyomában szégyenérzet, bűntudat és az ember értéktelenségének érzése jár. Ezt a mélységet csak úgy hidalhatjuk át, hogy megtanítjuk, mit kell tennie, ha vétkezett, és hogyan fogadhatja el a bűnbocsánatot. Emlékeztessük, hogy Isten a bűnt gyűlöli, a bűnös embert pedig szereti.

A következő szakadékot az Istennel támasztott irreális elvárások képezik: vannak, akik azt gondolják, az ima arra szolgál, hogy Isten akaratát a mi akaratunkhoz igazítsa. Az igazság az, hogy Isten sehol sem ígérte, hogy teljesít minden vágyunkat. Azt ígérte, hogy meghallgatja imáinkat. Az imádság célja, hogy közelebb kerüljünk Istenhez, és akaratunk az Övéhez idomuljon, még akkor is, ha ez pillanatnyi lemondást vagy veszteséget jelent. Másrészről vannak olyanok is, akik túl keveset várnak Istentől, és csak akkor számítanak rá, ha nehéz helyzetbe kerülnek, és szükségük van valamire.

Nekünk milyen elvárásaink vannak? Egészséges, reális elvárásaink? Isten ígéreteire alapozzuk őket? Mit ígért nekünk Isten? Azt, hogy feltétel nélkül szeret, megbocsát és könyörül, ha megbánjuk bűneinket, Szentlelke által támogat és erősít, meghallgatja imáinkat, mindig velünk van, soha nem hagy magunkra, gondot visel rólunk, türelmes hozzánk, nem változik, saját időzítése és saját belátása szerint válaszol imáinkra, és sosem hazudik.

Mit nem ígért nekünk Isten? Nem ígérte, hogy meg fogja változtatni a múltat, és elveszi fájdalmas emlékeinket, de segít, hogy mi is megbocsássunk, és másképp viszonyuljunk emberekhez, sebeinkhez, és tanuljunk a múltból. Isten nem vesz el minden kísértést, próbát, bűnt, sérelmet, csapást és rossz következményt az életünkből. A nehézségeket a javunkra fordítja, és felhasználja arra, hogy hasonlóvá váljunk Jézus Krisztushoz, ha mi is folyamodunk Őhozzá.

Mindent összevetve, segíteni kell gyermekünknek az Isten felé vezető úton úgy, hogy áthidaljuk a szakadékokat, naponta Isten Igéjére bízzuk magunkat, imában Hozzá folyamodunk, engedelmeskedünk akaratának, követjük vezetését, és keressük a gyülekezetünk közösségét.

Dr. Larry Stephens nyomán írta
Ócsainé Velisek Gabriella