Nyomtatás

2012. február 23. böjti alkalom, Cegléd-Újváros, Máté 6:5-8

 

Imádság, Imádkozás



Folytatjuk a tegnap megkezdett sorozatunkat: a keresztyén élet három fő gyakorlati területét érintve. Az első volt az adakozás; régies szóval alamizsnálkodás.

Isten tetszését keresve és titkon történjék és Ő azaz Isten megjutalmaz érte, de nem tudjuk hogyan, mikor és milyen módon.

Itt szeretnék kapcsolódni az imádság témakörével. Nagyon nagy téma, és az a jó, ha „Mindent megelőz az imádság.” „Mindenekelőtt imádkozzunk.” – szinte jelszóként hangzik ez az ajkunkról. Minden vallás érdekes módon egyet keres az imádkozással vagy a böjtöléssel – nevezetesen Isten jó tetszését.

Miért is kell, vagy szoktunk imádkozni?

A Heidelbergi Káté 116-129 kérdései és válaszai foglalkoznak az imádság témakörével.

Természetesen érdemes tanulmányozni és forgatni ezt a Kátét. Csak ezt a néhány kérdést és feleletet olvasom fel: 116-118.

Még van az egyházi gyakorlatunkban egy régies kiadás, ami nagyon is friss és üde: 1786
Szikszai György: Keresztyéni tanítások és imádságok – röviden a keresztyének lelki hasznára.
Amikor tavaly sokat betegeskedtem sokat forgattam ezt az imádságról szóló tanítást.
Először a szerző egy alapos bibliai tanítást ad nekünk, majd imádságok egész sorát írja le.

Először talán ezt a kérdést kellett volna feltennünk.

De mi is az imádság?

1. Istennel való közösség.

2. Beszélgetés Istennel.

3 . A lélek lélegzetvétele.

Tudom, hogy ez így általános felsorolásnak tűnik.

Olvassuk Jézusról az Igében, hogy sokszor nagyon korán, még szürkületkor elment, magányosan egy helyre és imádkozott. Miután visszatért ezekről az „imaórák”-ról a tanítványok megláttak valamit és kérték Tőle: „Uram, taníts minket imádkozni!” (v.ö. Lukács 11:1-4)

Az imádkozik jól, aki Jézustól tanulta, az igazán keresi Isten jó tetszését.

A farizeusok és az írástudók bizonyára imádkoztak, sőt sokat imádkoztak, de a szívük távol volt, nem volt benne a szívük. Ez olyan, amikor előírják, hogy hányszor kell naponta imádkozni, végig mondják ötször vagy többször, de ez csak valami kényszerű dolog.

Imádkozni bármikor, bárhol lehet. Péter és János együtt mentek fel a templomba az „imádság órájára.” /du. 3 óra/

Dániel napjában háromszor borult le Isten színe előtt és a tiltás ellenére imádkozott, reggel, délben és este.

Amikor Pál apostolt és társát kiküldték missziói szolgálatra a többiek velük együtt, és értük imádkoztak és úgy bocsátották el őket az útjukra.

Többféle példát lehetne még a Bibliából felsorolni, de itt ebben a szakaszban a „Hogyan imádkozzunk?” – kérdés lényeges.

5. vers: „És mikor imádkozol ne légy olyan, mint a képmutatók…”

Egy régen hallott igemagyarázat jutott eszembe; régen a színházakban nem volt sminkelés, a női és férfi szerepeket egyaránt férfiak játszották, és amikor a szerepe szerint valaki egy alakot játszott, az arca elé egy álarcot tartott, képet mutatott, hogy a szerepe szerint most ő az.

Képmutató, hipokrata, aki nem az, ami valójában, másnak mutatja magát. Mi is idézgetjük beszélgetéseink közben: „Nem elég szentnek lenni, annak is kell látszani!”

Az imádkozásunk helyes voltára hívja fel Jézus a figyelmünket. „Nem úgy, mint a képmutatók”, itt nincs megnevezve, hogy kik azok. Sajnálatos módon mi is lehetünk azok.

Ezek az emberek olyanok, „akik a gyülekezetekben és az utcák szegletein szeretnek imádkozni…”
Ezek az emberek a gyülekezetben forgolódnak, sőt ott vannak a közéletben, a piacon, a társadalomban, az utcákon a tereken. Vallási emberek és képmutatók! Lelkészek, gondnokok és presbiterek, tanítók – és képmutatók! Micsoda visszásság! Ezt leplezi le Jézus. Lerántja róluk (rólunk) az álarcot.

Nincs semmi bennük csak az önmutogatás. Szeretnek imádkozni az „utcák szegletein, hogy lássák őket az emberek…”

Az emberek tetszését keresni, ez jellemző csupán rájuk. Nagyon nagy a felelősségünk, akik kiállunk emberek elé, és ott szolgálunk. Kinek akarok vagy akarunk tetszeni?

Jézus mondja: „Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat.” (5. vers végén)


Istennek sem tetszik, ráadásul jutalom sem lesz! A jutalom nem lesz, mivel már előre elvették azt az emberek iránti tetszelgéssel. Ezzel a gyakorlattal szakítsunk, ne így imádkozzunk, hanem úgy ahogy Ő tanítja nekünk: „Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba…” (6. vers)

Mi az a belső szoba?

Képzeljünk el egy épületet, házat. Belső szoba, ami belül van. Nálunk otthon van középső szoba, nagyszoba. Van tiszta szoba, vendégszoba, de ilyen tényleg most nincs, hogy „belső szoba.” Szintén egy istentisztelet jutott eszembe, a régi időkben a belső szoba, egy elzárt helyet jelentett, ahol az értéket, a kincset őrizték. Ahol a kincsünk, ott a szívünk. Tehát a megfejtés: Egyedül magadban lenni Istennel.

Ott és úgy imádkozzál! Akár egy zárt helyen, zavartalanul együtt az Istennel! A legszorosabb közösség, amelyre az emberi lélek vágyik, erre szomjúhozik, mint szarvas a hűs forrásvízre.

Ez Jézus szerint az igazi imádság, az Istennel való szoros közösség. Amikor te vagy meg az Isten.

Példa: a lelkész meg a kis szoba

(A példát csak az hallotta, aki ott volt a bibliaórán!)

Az Istennel való közösségnek már az is jutalma, hogy Vele vagyunk együtt, akit szeretünk azzal szívesen vagyunk együtt. Másik példa: egy elfoglalt lelkésznél ott ült a dolgozószobájában a kislánya. A lelkész nagyon el volt mélyedve valamiben, és nem szerette, hogy ott a kislánya, ezért ki akarta onnét tessékelni, de ő ott akart maradni apukájával és ezért csak annyit kért: „Nem zavarlak, csöndben maradok, csak itt lehessek és nézhesselek!”

Nézzük mi is az ÚR szépségét, és gyönyörködjünk az Ő Igéjében!

És amit titokban teszünk a belső szobánkban Isten megfizeti nekünk nyilván. Publikusan, a nyilvánosság előtt az emberek előtt is, ha kell. Milyen érdekes ez az Igében, amit a farizeusok, írástudók és képmutatók, nem tudtak elérni a saját módszereikkel, Isten azt megadja az Övéinek, jutalomként és az Ő dicsőségére!

És még van két versünk hátra 7. és 8. vers: „És mikor imádkoztok, ne legyetek sok beszédűek, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy az ő sok beszédükért hallgattatnak meg.” (7.v.)

Sok beszédnek, sok az alja – így szól az ismert közmondás. Ne legyünk szószátyárok az imádkozásban sem. A szép beszéd édes a fülnek. De itt a sok beszéd inkább zavaró, megterhelő. Szinte a hasába beszél – így ne! Istennel ezt nem lehet megtenni.

Az említett pogányok úgy gondolják, hogy az ő sok beszédük miatt hallgatja meg őket Isten.
Nem így van! Van, amikor hosszan várakoztat minket Isten, de ennek is megvan a maga célja.
Isten minden imádságot hall, de nem mindegyikre felel azonnal. Imádkoztak-e a testvérek 16 évig és négy hónapig valamiért?
És Isten megadta 16 év és négy hónap után. Imameghallgatás mondhatjuk, de ennyi idő?
Isten mindig időben cselekszik. Van, amikor nem kell ennyit várnunk!

Isten megfizet nékünk nyílván. Imádságaink Ő előtte vannak és miként és hogyan válaszol az az Ő dolga.

„Ne legyetek hát ezekhez hasonlók; mert jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek Tőle.” (8.v.)

Ne legyünk ezekhez hasonlók: képmutatók, a magunk hasznát keresők, önmutogatók, dicsekvők, emberek tetszését keresők.

MERT jól tudja a ti Atyátok, mire (amire) van szükségetek…

H.K. 118. KÉRDÉS, FELELET

Mindent kérhetünk Tőle, amire testünknek, lelkünknek szüksége van, amire szükségünk van az Ő országa építésében.

Kérhetjük emberek megtérését, Isten országa terjedését, imádkozhatunk a gyülekezetünk missziójáért, hogy szaporítsa az ÚR a gyülekezetet megtérőkkel.

Gyülekezeti munkásokért, szolgálatokért és így tovább. Az imádság ideje minden vasárnap 9 óra 40-től 55-ig.

Először is a legfontosabb az imádság, másodszor legfontosabb az imádság, és harmadszor is legfontosabb az imádság. Gyakoroljuk ezt Jézus tanítása szerint!

És végül a zárszó: „Milyen a jó imádság?” Hitben történjék, Jézus nevében, Isten akaratával egybehangzóan, a Szentlélek vezetésével és ereje által. Az imádkozónak meg kell vallania és meg kell tagadnia a bűneit, és késznek kell lennie, hogy mások bűnét megbocsássa, emberi síkon a magatartásának összhangban kell lennie imádságával; kitartóan kell imádkoznia. Az emberi felelősség felől nézve, az imádság az egyik legfontosabb fegyver Isten akaratának a véghezvitelében; az imádság elhanyagolása vagy abbahagyása bűn. (BIBLIAI NEVEK ÉS FOGALMAK, 106. oldal az IMÁDSÁG címszó alatt)

M.J